Ősz, gyere már! – sóhajtottam fel alig egy hete, amikor a kánikula napokig 40 fokon tetőzött. Hiába szeretem a nyári, „aligruha” könnyedséget, sortot, színes papucsot, kis felsőt – elegem lett. Kabátot akartam, kosztümöt, színes harisnyát, magas sarkakat, csizmát, eleganciát!
Több szenvedélyem derült már ki a blog írása közben, a táskagyűjtögetéstől a kreatív ékszerek halmozásáig. De mentségemre legyen szólva, jó és inspiráló okokat szolgáltattam – Nektek is! Nincs vége ennek a közhasznúságnak, ma kabátmesét varázsol a klaviatúra!
A történet kezdetén március vége van, Kyotóban vagyok és éppen csak szitáló esőben a császári kert felé veszem az utam megnézni, nyílik-e már a cseresznyevirág? Hosszú, nagyon karcsúra szabott, tollal bélelt fekete és vízhatlannak hitt paplankabátot viselek, lépkedek tehát bátran egy kis esernyővel rásegítve a „water resistant”-ra. Londont már többször kibírta, gondoltam nem lehet baj. De ettől a perctől az események olyan gyors fordulatot vettek, hogy igazából csak kb. 2 óra múlva, az immár újra tökéletesen száraz kabátomban tudtam először arra gondolni, hogy… De nézzük mi is történt!
Az enyhe szitálást 1 perc alatt felváltotta a felhőszakadás, megérkeztek a dementorok a Harry Potterből, fenyegetően beúsztak Kyoto légterébe, esti sötétségbe vonva ezzel a várost. Csak a villámok világítottak sűrűn. A szél olyan sebességgel fújt, hogy az esernyőt, mint egy kis szívószálat csavarta ki a kezemből, majd röptette más hasonló esernyőkkel együtt. A kép annyira szürreális volt, mint egy Magritte festmény, csak a keménykalapos emberkék hiányoztak az égről. Persze gondolkodni ezen nem volt idő, sodortak az események, próbáltam megkapaszkodni egy buszmegálló oldalfalán és valahogy a pavilon teteje alá jutni. A víz addigra hömpölygött az utcán, a kabátom rommá ázva és éreztem, ahogy a hátamon folyik a víz.
Ekkor történt az isteni közbeavatkozás (Deus ex machina) mint a jelentősebb eposzokban. Egy japán lány megfogott és bevonszolt a kétlépésnyire lévő borbélyüzletbe. Komoly táv volt, közel lapos kúszásban tettük meg. Mindkettőnkből folyt a víz továbbra is, ezúttal már a fekete grespadlóra. Kabát levet. De mi legyen vele? Házigazdáink nem először láthattak tájfunszerűségtől sújtott turistát… Lévén egy fodrászüzletben voltunk, több nagy teljesítményű hajszárítóval próbáltak a kabátomon segíteni, sikerrel. Igaz, legalább egy óráig tartott művelet. Közben kiderült, hogy Puskást mindenhol ismerik, itt is. Tudják, hogy mi magyarok magyarul beszélünk és nem németül, vagy angolul, sőt eredeti japán zöldteát is ittam. Azóta sem esett forró ital annyira jól. Végül feltettek egy, a szállodám felé közlekedő buszra, immár csontszáraz kabátban. Hiába. Rajtam addigra eluralkodott az érzés, hogy valamit tennem kell. Vagy hajszárítót hordok magammal ezentúl akkumulátorral, minden eshetőségre készen, vagy VESZEK EGY ÚJ KABÁTOT. Mondanom sem kell, ez utóbbi késztetés győzött, bár egy újabb elázás kellett még hozzá, Potsdamban, június végén. Az új kabátom svájci hegymászók által ihletett márka, lélegzik is, nemcsak vízálló, természetesen hiperkarcsú és LILA.
Az a bizonyos lila Wellensteyn
Aki ebből a történetből azt az egyszerű tanulságot vonja le, hogy ne utazzunk esős helyekre, ha nem akarunk bajt, van egy rossz hírem. Eső lesz itt is, érkezik az ősz! Mi kell a kabátvásárláshoz? Jó ok, hogy ne feszüljünk be és sok jó információ kedvencünkről. Nézzünk körül tehát kabátügyben!
A kabát az alapruhatár része, de olyan elvárásokat támasztunk vele szembe, hogy azt EGY kabát sajnos nem fogja kielégíteni, ezt rögtön szögezzük le. Szép vagy meleg? –ez kabát hasznosság mérőskálánk két végpontja. Ha sokat utazunk, akár naponta több órát, tömegközlekedünk, az időjárás viszontagságainak elviselése a funkcionalitás felé tereli a választást. De legyünk okosak! Egy szép kabát is tuningolható megfelelő eszközökkel a fagytűrés irányába. Ami segít az a természetes alapanyag, a jó bélés, külső és belső (!) sálak használata, kesztyű, sapka és megfelelő cipő, csizma. Tehát nem az egy szál kabáttól kell várni mindent!
Kezdő kabátvadászoknak egy örök klasszikust ajánlanék, a köpenykabátot (robecoat) teveszőr vagy fekete színben. Húzós, tudom, de számoljunk egy kicsit! Egy JÓ kabát több éven keresztül része a ruhatárnak, ha kellően meleg nem kell túlságosan aláöltözni, így a többi darabra fordított pénzen spórolhatunk! Ez a kabáttípus nem hoz zavarba akkor sem, ha kissé elegánsabb megjelenésre van szükségünk, színházba vagy rendezvényre megyünk.
Egy gyönyörű robecoat a HERMES-től
Haladóknak a következő darab a „lelkitípus” kabát. Mindenki saját karakterének megfelelően válasszon romantikus, kreatív vagy éppen hatásos, military darabot. Ez utóbbi éppen nagyon trendi, sőt egy-egy lágyabb darabba is kevernek a tervezők duplafém gombsort és némi feszes vonalvezetést. A military kabát nagyon energikus külsőt kölcsönöz és nem az első alkalom, hogy visszatér a divat körforgásában. Érdemes lesz tehát megtartani vagy éppen padláson keresgélni.
Military lágyan és feszesen egyszerre
A következő darab a szélsőséges időjárási viszonyokat kivédő „nefagyjmeg-neázzel” kabát. Ha elsősorban a mindennapokban szeretnénk viselni, vigyázni kell, itt nem egy sídzsekiről beszélünk! Lehet pufis, de könyörgöm, jól szabottat válasszunk, esetleg vigyünk magunkkal egy kritikust, barátnőt, barátot, anyut. Egy jó darab ebből a műfajból cool, de a rossz, na az katasztrófa!
Pár színötlet: a teve és a fekete már szóba került, a további színeket jellemzően az aktuális trendek diktálják. 2012 őszén a legmenőbb a lila és pink lesz. Élénk, merész, feltűnő ősz-tél előtt állunk!
És nem kell aggódni, a BNV-n lesz ruhatár! :)
