Ha múzeum, akkor osztálykirándulás. Ez mindenkinek bejön. Ja, és az unalom… Ofő halad elöl, mi hosszú tömött sorokban utána, és már alig várjuk, hogy valami izgalmas történjen velünk. Így kell ennek lennie?
Engem múzeum ügyben a bécsi Kunsthalle Toulouse Lautrec kiállítása szabadított fel igazán, úgy 10 éve. Egy jó kiállítás életet hoz, kort rajzol, nem steril, de annál inkább szenvedélyes, ezt azóta biztosan tudom. Gondoljunk csak bele: lehet-e, kell-e úgy Lautrec-et nézi, hogy kényszeredett faarcot vágunk, miközben a kánkán korát idézzük?
Úgy alakult, hogy BNVstílusunk nyarán most pár bejegyzés múzeumi kiállításokhoz kapcsolódik majd. És ennek a későbbiekben is jelentősége lesz! Az idén, ha hűsölni vágyunk a megakánikulában, vagy az esős idő feletti bosszankodás idejét szeretnénk valami élményre cserélni, jó irányt veszünk az Iparművészeti Múzeum felé, vagy a Kiscellibe, esetleg a Szombathelyi Képtárba.
De kezdjük a pesti oldalon! Az Iparművészeti Múzeumban a londoni Victoria and Albert Múzeum gyűjteménye vendégeskedik, beszédes címmel hívogatva Pest és Buda népét, turistáit: MŰVÉSZET MINDENKINEK! De mi van a V&A logó mögött? A világ első és így műfajteremtő iparművészeti gyűjteménye. Már ez sem lenne kevés, de jön vele egy szemlélet, amit a cím nagyszerűen kifejez, és amit a londoni múzeum páratlanul jól csinál!
A tavalyi évben kétszer is volt szerencsém Londonhoz. Szakmai ártalom vagy sem, de ha egy városba belépek, az iparművészeti múzeumok, negyedek egyes számú célponttá válnak a szememben. Hogy miért tudok szeretni egy múzeumot Bécsben, Berlinben, Londonban? Mert van bennük élet, áradás, áramlás.
A londoni Victoria and Albert Múzeum Cromwell Roadon álló épülete – két másik csodamúzeum szomszédságában – pontosan ilyen áramló hely! Jönnek az emberek csak úgy az utcáról, esőben egy hétköznap délután, vagy venni valami szépet, mert éppen alakalom adódik az ajándékozásra. És a jó múzeum a belépés szándékától függetlenül bevonz és megtart. Minden kényszer nélkül áraszt el kincseivel. A szép és még szebb tárgyak a múzeum falai között nem emelkednek fölénk elszigetelten, hűvös fuvallatát árasztva a múltnak. Épp ellenkezőleg, pezsgésbe, kölcsönösségbe kerülnek velünk, mindennapi emberekkel. A V&A találkozóhely a város szívében, eső és szél nélkül, ami Londonban fő szempont tud ám lenni egy randihelyszín kiválasztásakor! A múzeum földszintjén több kávézó, teázó, étterem – otthonról hozott szendvicset is lehet fogyasztani –, vagy jó időben a pompás belső kert ad lehetőséget a pihenésre, szemlélődésre. A tárgyak mellett ez is fokozza a múzeum kedveltségét. Nekem kedvenc helyemmé a holland csempés terem lett, kandalló, finom tea és más ínyencségek – angol leckék haladóknak. :)
Az alapító Albert herceg, a híres Victoria királynő férje pontosan ezzel a céllal hozta létre a múzeumot: minőségi teret adni az emberek találkozására, az idő múlatására. Ezt a találkozást itt és most, Budapesten élhetjük át, és nem lesz unalmas, ígérhetem! Hogyan is lehetne az egy olyan kiállítás, ahol a divat a zászlóshajó?
Edward Hodges Baily: Albert herceg mellszobra, 1841
A Portland váza kerámiamásolata
Az erdő. Tervezte: William Morris, Philipp Webb, John Henry Dearly, 1887
Fűszeres szelence, Mogul Birodalom, 18. század
Henry Courtney Selous: A világkiállítás megnyitója, 1851-1852
Jacquard szövésű selyemruha, 1862
Karosszék. Tervezte: F. Rothbart és Th. Kolb, 1851 körül
Mázas csempék portrékkal, Irán, 1600-1650
Tál Bernard Palissy stílusában, George Pull, 1869 körül
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.